Ésés, mivel sokszor felkeltem, annyi mindent álmodtam, de már a felét rég elfelejtettem. :'DDD De, egyet nem felejtettem el, és az nyuuuh~
Szóval az volt, hogy a Katedrába szünetbe, szokásosan vagyok a kedvenc lépcsőfordulómba, bnőm is mellettem punnyad a radiátoron. ^^ Közbe jött oda Détári is és szokásos Ildikó-kanyarral fárasztott minket :'D Közben Dávid meg a haverját láttam feljönni a lépcsőn. x3 De a lépcsőn vmiért megálltak és vártak ott, de nem hallottam, h mit dumáltak...
De... miután lelépett Détári, Dávid odajött hozzám elém.... köszöntünk egymásnak, aztán kérdeztem, h "igen?" mert lehetett látni rajta, h vmit mondani akart. (;^ω^A És akkor meg csak úgy hirtelen a semmiből megpuszilta az arcom （θωθ）/~ De ilyen cuppanósat adott.
Azután meg elindultak oszt.társával felfelé a lépcsőn... de kérdeztem, h "ezt meg miért...?" Dávid meg csak annyit válaszolt, "mert megérdemled" közbe még ilyen bájos mosolyt is elejtett. Azok a szemeeeek....(☆｡☆) Ezután már csak arra emlékszem, h bnőmhöz odafordultam és azt sikongattam, h "KÖSZÖNÖM!!!" （￣▽￣）=３