Álmok~
Vajon mennyire utalnak a jövőre álmaink? Nem tudom mit akarok ezek után és azt hiszem ez fáj most a legjobban...!
Gondolatok...~
Rég írtam és most egy nem túl kellemes témát dobok fel.
Sok dolog motoszkál bennem mostanában. Annyira nehéz ezt még leírni is... A szavakat sem találom a sok szarra. Magyar vagyok és büszkének kéne lennem rá, de nem lehetek. A kormányunk miatt szégyellem a hazámat és menekülni akarok egy idegen országba, pedig legszívesebben hagynék mindent, itt letelepednék a szerelmemmel és élnénk mint marci hevesen, de nem lehet. Képtelenség dolgozni.... Nincs munka... Nincs pénz és már tényleg azt érzem, hogy megöl ez a folytonos stressz ezekmiatt a gondok miatt. Már lassan azt is megmondják mikor és mekkorát szarjon az ember... Majd egy éve csak elmegyek minden mellett, amit annó megvehettem ma pedig sír a szívem, hogy ott hagyom. Minden a pénz körül forog. Már cigizni sem tudok úgy ahogy kedvem tartja. Amikor nem vehettem legálisan megtudtam venni, ma 18 évesen a szaros dohányra nincs pénzem és ez megdöbbentő. Anyámék a másik fele... rádöbbentem, hogy milyenek valójában és mi kéne nekik. Annyira, de annyira megnehezítik az életem. Már lassan menekülnék itthonról, de utcára csak nem mehetek nem? Tényleg igaz: Az ember csak magára számíthat. De és, ha nekem ez nem megy? Sokszor hittem, hogy egyedül könnyű.... Én úgyis mindig erre lettem ítéltetve, stb... De lehet, hogy nem megy! Sőt biztosan nem megy! Egyedül tényleg nehéz! Annyi mindent teszek meg egyedül és senki nem segít! Apám miatt most nincs pénzem több okból is: 1. szarik a jövőmre... nem tesz nekem semmit félre ahogy egy apának kéne, hogy a gyereke akár tovább tanuljon, vagy akár csak legyen később miből alapozni az életét. 2. már havonta se kapok tőle semmi támogatást. Egyébként meg lese szar... Ha azt vesszük, hogy ilyen mondatok hagytál el a száját felém: Majd hívlak, ha eszembe jutsz. Most nem jutottál eszembe. Majd ha ráérek átjöhetsz enni. Köszönöm, de így nem kell. Apám már tényleg csak azért lesz, hogy ha végszükség van legyen kenyérre pénzem. Másra képtelen és sokszor erre sem méltat.
Anyám jelenleg a másik. Szégyenlem amiket mond és sokszor tesz Istvánnal együtt. Ami nekik kéne: Egy ember aki nem itt él, eszik, iszik, hugyozik, szarik, és itt csettintésre basztatásra mindent megcsinál INGYEN! Ezt akarják. Megmondják egy fiúnak, hogy ülve pisiljen? Na, jó ez undorító... Tényleg én szégyenlem ezeket a dolgokat. Semmi nem elég és semmi nem elég jó. Mindig csak többet és többet, de ha szarul vagy te hazudsz ezt tanuld meg! Komolyan olyan dolgokat tesznek, amikkel tényleg elüldöznek! Miért nem lehet értékelni és csak szeretni egymást, még ha nincs is munka? Sajnálom, de nekem se megy melót keresni nem csak a Beninek! Az ember küzd aztán kibasszák. Szép... Kedves... Faszkivan már! Majd ha eltűnök és nem örülhetnek, hogy a kicsi lányuk még velük él, akkor mi lesz? Nagy sírás-rívás, de akkor már késő lesz!
Erre rá nem elég, hogy Brittus meghalt, most vészesen beteg a Betti is... Érte is aggódom, erre ma beközli anyám, hogy cukros... éljen érte is aggódom, hisz az anyám, de bazd meg nem tudok csak aggódni, mert haragnak is kell bennem lenni, mert ilyenkor sem a szeretet, hanem a nem jólcsinálod megy.
Benivel is nehéz... Vannak hullámvölgyek. Sok hullámvölgy. Jelenleg egy olyan völgy legalján vagyunk, ahonnan kitudja lesz-e felfelé? De basszus ennyi szenvedés után pont a cél előtt, amikor van munkám, neki is van egy amire lehet hívni fogják és megoldódna az anyagi gond, ami elválaszt, kell feladni? Tényleg itt hagynánk félbe? Én nem akarom ennyi szar után a jók előtt feladni! Persze nem mondom én is bűnös vagyok és ő is, hogy ide jutottunk, de úgy érzem mégsem én vagyok aki annyira feladja minden egyesz nagyobb akadálynál! Én azelőtt sokmindent feladtam. Meg is bántam. Elvesztettem sok barátot, sok jó lehetőséget a boldogságra... De most újra itt lehetne és mégis elvesztem? Nem hiszem el, hogy komolyan ennyi küzdelem ennyivel kudarcba fullad.
Ami egyszer tönkrement még nem biztos, hogy végleg szemét! Még meglehet javítani. Akár többször is, hiszen nem egy kiégett számítógépes alaplap vagyunk, akiket kukába lehet baszni, hanem érző emberek, akik igenis megtudják ragasztani az elromlott dolgaikat!
Van munkám... végre egy jó hír, mi? Nem tudom.... valamiért, most nem lesz ettől se jobb ez a pár nap... Még sok akadály van és lehet egyedül maradtam a küzdelmekre... :C
Sok dolog motoszkál bennem mostanában. Annyira nehéz ezt még leírni is... A szavakat sem találom a sok szarra. Magyar vagyok és büszkének kéne lennem rá, de nem lehetek. A kormányunk miatt szégyellem a hazámat és menekülni akarok egy idegen országba, pedig legszívesebben hagynék mindent, itt letelepednék a szerelmemmel és élnénk mint marci hevesen, de nem lehet. Képtelenség dolgozni.... Nincs munka... Nincs pénz és már tényleg azt érzem, hogy megöl ez a folytonos stressz ezekmiatt a gondok miatt. Már lassan azt is megmondják mikor és mekkorát szarjon az ember... Majd egy éve csak elmegyek minden mellett, amit annó megvehettem ma pedig sír a szívem, hogy ott hagyom. Minden a pénz körül forog. Már cigizni sem tudok úgy ahogy kedvem tartja. Amikor nem vehettem legálisan megtudtam venni, ma 18 évesen a szaros dohányra nincs pénzem és ez megdöbbentő. Anyámék a másik fele... rádöbbentem, hogy milyenek valójában és mi kéne nekik. Annyira, de annyira megnehezítik az életem. Már lassan menekülnék itthonról, de utcára csak nem mehetek nem? Tényleg igaz: Az ember csak magára számíthat. De és, ha nekem ez nem megy? Sokszor hittem, hogy egyedül könnyű.... Én úgyis mindig erre lettem ítéltetve, stb... De lehet, hogy nem megy! Sőt biztosan nem megy! Egyedül tényleg nehéz! Annyi mindent teszek meg egyedül és senki nem segít! Apám miatt most nincs pénzem több okból is: 1. szarik a jövőmre... nem tesz nekem semmit félre ahogy egy apának kéne, hogy a gyereke akár tovább tanuljon, vagy akár csak legyen később miből alapozni az életét. 2. már havonta se kapok tőle semmi támogatást. Egyébként meg lese szar... Ha azt vesszük, hogy ilyen mondatok hagytál el a száját felém: Majd hívlak, ha eszembe jutsz. Most nem jutottál eszembe. Majd ha ráérek átjöhetsz enni. Köszönöm, de így nem kell. Apám már tényleg csak azért lesz, hogy ha végszükség van legyen kenyérre pénzem. Másra képtelen és sokszor erre sem méltat.
Anyám jelenleg a másik. Szégyenlem amiket mond és sokszor tesz Istvánnal együtt. Ami nekik kéne: Egy ember aki nem itt él, eszik, iszik, hugyozik, szarik, és itt csettintésre basztatásra mindent megcsinál INGYEN! Ezt akarják. Megmondják egy fiúnak, hogy ülve pisiljen? Na, jó ez undorító... Tényleg én szégyenlem ezeket a dolgokat. Semmi nem elég és semmi nem elég jó. Mindig csak többet és többet, de ha szarul vagy te hazudsz ezt tanuld meg! Komolyan olyan dolgokat tesznek, amikkel tényleg elüldöznek! Miért nem lehet értékelni és csak szeretni egymást, még ha nincs is munka? Sajnálom, de nekem se megy melót keresni nem csak a Beninek! Az ember küzd aztán kibasszák. Szép... Kedves... Faszkivan már! Majd ha eltűnök és nem örülhetnek, hogy a kicsi lányuk még velük él, akkor mi lesz? Nagy sírás-rívás, de akkor már késő lesz!
Erre rá nem elég, hogy Brittus meghalt, most vészesen beteg a Betti is... Érte is aggódom, erre ma beközli anyám, hogy cukros... éljen érte is aggódom, hisz az anyám, de bazd meg nem tudok csak aggódni, mert haragnak is kell bennem lenni, mert ilyenkor sem a szeretet, hanem a nem jólcsinálod megy.
Benivel is nehéz... Vannak hullámvölgyek. Sok hullámvölgy. Jelenleg egy olyan völgy legalján vagyunk, ahonnan kitudja lesz-e felfelé? De basszus ennyi szenvedés után pont a cél előtt, amikor van munkám, neki is van egy amire lehet hívni fogják és megoldódna az anyagi gond, ami elválaszt, kell feladni? Tényleg itt hagynánk félbe? Én nem akarom ennyi szar után a jók előtt feladni! Persze nem mondom én is bűnös vagyok és ő is, hogy ide jutottunk, de úgy érzem mégsem én vagyok aki annyira feladja minden egyesz nagyobb akadálynál! Én azelőtt sokmindent feladtam. Meg is bántam. Elvesztettem sok barátot, sok jó lehetőséget a boldogságra... De most újra itt lehetne és mégis elvesztem? Nem hiszem el, hogy komolyan ennyi küzdelem ennyivel kudarcba fullad.
Ami egyszer tönkrement még nem biztos, hogy végleg szemét! Még meglehet javítani. Akár többször is, hiszen nem egy kiégett számítógépes alaplap vagyunk, akiket kukába lehet baszni, hanem érző emberek, akik igenis megtudják ragasztani az elromlott dolgaikat!
Van munkám... végre egy jó hír, mi? Nem tudom.... valamiért, most nem lesz ettől se jobb ez a pár nap... Még sok akadály van és lehet egyedül maradtam a küzdelmekre... :C
Jelenlegi érzelem kitörés...
Megfelelni gecire nehéz. Tudom én is. Megfelelsz otthon a szülőknek, megfelelsz a barátoknak, a sulinak, a melónak, a család minden tagjának és legfőbbképp a szerelmednek. De mi van, ha választanod kell. Mi van, ha már nem bírsz el ennyivel? Mi van ha látod, hogy lassacskán elvesztesz kurva sok mindent a megfelelni sorból és már lassan azért kell eldobnod néhányat, hogy a számodra legfontosabb megmaradjon…? Miért felelj meg annyinak, ha csak egy tesz igazán boldoggá? Úgyis veled marad… hiszed ezt te naivan. Aztán mikor az is elvész rájössz mekkora hibát követtél el annó. És azt ki feledteti? Ki feledteti a sok fájdalmas, magánnyal töltött estét? Én sok mindent elvesztettem már… és most mégis ugyanebbe a hibába esek újra ugyanazért. A szerelemért. Felteszek mindent egy lapra. Megpróbálom persze a barátokat és anyámat megtartani. Közben a sulit és melót is intézni, de nehéz és nem tudom meddig megy minden együtt, de nem érdekel. Tudom, hogy velem marad. Muszáj, hisz szeret és én is őt. Ez a lényeg nem? Merem kijelenteni, hogy vele mindenkinél boldogabban érzem magam, még akkor is ha sok élményről lemaradok, ami hiányzik, de nem jobban, mint most ő. Mindenem oda adnám, ha a semmiből minden tökéletes lenne. Barátok, pénz, élet, család, SZERELEM. Bárcsak olyan könnyű lenne, de nem az. Pár nap és 3 hónapja Nikó nélkül. Minden nap eszembe jut. Most már akkor is ha nem vagyok egyedül. Ez egyre rosszabb lesz. Már senkivel nem tudom megbeszélni… Elszállt az erőm is…
Régen, mikor Nikó még élt csak annyit kívántam: Boldog akarok lenni, kerül amibe kerül. Ha kell buddhistának megyek. Most sok kívánságom lenne. Jöjjön vissza Nikó csak egy utolsó napra, legyen úgy mindenre időm, hogy senkit ne bántsak meg, Beni legyen boldog, jöjjön össze az élet, vmi adjon erőt túlélni, jöjjön rendbe az életem és csak ezek után jönne a végső boldogság. Ami valószínűleg sosem lesz, hisz nem lehetünk mindig boldogok… az képtelenség. Mindig lesz szenvedés… csak kérdés milyen súlyos.
Néha kikapcsolnám az életem, néha viszont újra kezdeném. De sosem folytatnám ezt… még akkor sem ha akkor most semmi nem olyan lenne, mint ami. Ő tart életben, és nyugtat meg néha, hogy nem kell újra kezdeni. Bárki más mondja már nem elég. Nikó óta tényleg nem olyan a barátságom senkivel sem. Nem akarom őket is elveszteni. Az annyira fájna… hogy beleőrülnék. Benit pedig csak így nem veszthetem el… ha csak ő van előttem. És őt már nem tudom távol tartani. Ha akarnám sem… de nem akarom. Már nem… ahhoz túl közeli már. 18 vagyok bassza meg, és tudom kivel akarok élni. Még ha iszonyat nehéz is néha és áldozatokkal jár. Nem baj, mert ő velem lesz és nem bánhatok meg semmit. Csak ne veszítsem el… Kérlek… Könyörgöm… sok lenne ez már… nagyon sok 18 év alatt. Szeretlek! És nem akarok egyedül maradni…
Mindenem a tied és még azon is túl!
Régen, mikor Nikó még élt csak annyit kívántam: Boldog akarok lenni, kerül amibe kerül. Ha kell buddhistának megyek. Most sok kívánságom lenne. Jöjjön vissza Nikó csak egy utolsó napra, legyen úgy mindenre időm, hogy senkit ne bántsak meg, Beni legyen boldog, jöjjön össze az élet, vmi adjon erőt túlélni, jöjjön rendbe az életem és csak ezek után jönne a végső boldogság. Ami valószínűleg sosem lesz, hisz nem lehetünk mindig boldogok… az képtelenség. Mindig lesz szenvedés… csak kérdés milyen súlyos.
Néha kikapcsolnám az életem, néha viszont újra kezdeném. De sosem folytatnám ezt… még akkor sem ha akkor most semmi nem olyan lenne, mint ami. Ő tart életben, és nyugtat meg néha, hogy nem kell újra kezdeni. Bárki más mondja már nem elég. Nikó óta tényleg nem olyan a barátságom senkivel sem. Nem akarom őket is elveszteni. Az annyira fájna… hogy beleőrülnék. Benit pedig csak így nem veszthetem el… ha csak ő van előttem. És őt már nem tudom távol tartani. Ha akarnám sem… de nem akarom. Már nem… ahhoz túl közeli már. 18 vagyok bassza meg, és tudom kivel akarok élni. Még ha iszonyat nehéz is néha és áldozatokkal jár. Nem baj, mert ő velem lesz és nem bánhatok meg semmit. Csak ne veszítsem el… Kérlek… Könyörgöm… sok lenne ez már… nagyon sok 18 év alatt. Szeretlek! És nem akarok egyedül maradni…
Mindenem a tied és még azon is túl!