Döntésképtelenség

Képes volt eljönni, mikor tudta, hogy a szüleim is itt vannak.
Képes volt eljönni azért, hogy magyarázkodjon.
Képes volt eljönni, hogy összezavarjon.

Talán tényleg félreértettem.
Elképzelhető, hogy az a seggparaszt is direkt rádobott még.
Nem tudom... Nem érdekel.
A legrosszabb, hogy szerettem.
Szeretem.
De ez így nem megoldás. Nem akarom mindig azt figyelni, hogy ki fenyegeti a kapcsolatunkat és ki nem.
Belefáradtam...

Nem akarom megint átélni.
Nem fogom újra megpróbálni.
Nem tudnám.
Nem tudom...

...

Rájöttem, mennyire nem bírom az elutasítást.
Ha ismeretlenül utálnak, és kívánnak a fekete föld alá.
Kibaszottul nem viselem jól, ha valakinek unszimpatikus vagyok.
Mindenkitől elvárnám, hogy tartson jó fejnek.
(Bár az koránt sem mindig vagyok.)

Emellett én persze mindenkit megvetek, akit kedvem van.
Ilyen elvek alapján működök.

Ízetlen

Egy lelki állapotba csöppentem. Egy átmenetibe.
Boldog vagyok.
Holnap már talán elmúlik.
Vagy holnapután.
Nem szeretem, ha boldog vagyok. Utána mindig valami ellenemre való következik. Lehetetlen élvezni a pillanatnyi örömöt, mert tudom, hogy utána csak rosszabb lesz.
Mert ha valami jó, annál nem lesz jobb. Nincs olyan, hogy tökéletes...
Boldognak lenni íztelen.
Nem örülni a boldogságnak ízetlen.

Önző módon lelkileg megszűnt akarok lenni.
Nem akarom érzékelni az ilyen ingereket.
Közömbös akarok lenni.

Abból nem lehet baj...