Csokibogyó! The Last Christmas
Igazából a karácsonyi ajándékok és én folyton hadi lábon álltunk, főleg, mikor kihúztam az osztály főnökömet... Igen, a mi osztályunk egy része még mindig dedós korszakát éli, és sajnos/ nem sajnos tartunk még karácsonyi névhúzást. Csak a franc se tudja minek...
Az osztálykarácsonyok legtöbbje, szerintem, de kövezzetek meg, ha nincs igazam, amúgy csak az én egyéni véleményem., hogy egy baromi nagy rongy rázás, meg képmutatás felsőfokon.
Viszont, valahogy a mostani évi osztálykarácsonyozás olyan meghittre sikeredett. Már az is elég fontos volt, mikor a Nemzetek Karácsonyán közölték, hogy nem lesz Last Christmas.... Pedig az annyira jellemzi a mi évfolyamunkat...
Hát mi megmutattuk, teli torokból énekelte a három osztály - félretéve a hatalmi harcokat, hogy ki a jobb - együtt, egymásba karolva, ide-oda dőlöngélve. Ez olyan kis meghitt karácsonyi csoda volt.
Ahogy az is, hogy utoljára ötödikben maradtam ott osztálykarácsonyozni utoljára, de ma mégis úgy döntöttem - ösztönzött a forralt bor meg a tiramisu gondolata -, hogy ott maradok.
Jól sikerült, főleg, hogy a tanárokkal együtt nevettünk meg borozgattunk - amit végül én nem ittam, bár állítólag nem is veszítettem vele sokat- . Elmondtuk mi jó és mi az ami nem tetszik a másikban, mindezt úgy, hogy most senki semmin nem sértődött meg - vagy legalábbis nem mutatta ki -, amit a szürke hétköznapokban nem tudtunk volna megtenni.
Még most is az jár a fejemben, hogy hiába vegyes az osztályunk, sokszor vannak nézeteltéréseink, -hiszen mindenkinek van saját véleménye-, akkor is ez volt az utolsó Karácsonyunk együtt.
Az osztálykarácsonyok legtöbbje, szerintem, de kövezzetek meg, ha nincs igazam, amúgy csak az én egyéni véleményem., hogy egy baromi nagy rongy rázás, meg képmutatás felsőfokon.
Viszont, valahogy a mostani évi osztálykarácsonyozás olyan meghittre sikeredett. Már az is elég fontos volt, mikor a Nemzetek Karácsonyán közölték, hogy nem lesz Last Christmas.... Pedig az annyira jellemzi a mi évfolyamunkat...
Hát mi megmutattuk, teli torokból énekelte a három osztály - félretéve a hatalmi harcokat, hogy ki a jobb - együtt, egymásba karolva, ide-oda dőlöngélve. Ez olyan kis meghitt karácsonyi csoda volt.
Ahogy az is, hogy utoljára ötödikben maradtam ott osztálykarácsonyozni utoljára, de ma mégis úgy döntöttem - ösztönzött a forralt bor meg a tiramisu gondolata -, hogy ott maradok.
Jól sikerült, főleg, hogy a tanárokkal együtt nevettünk meg borozgattunk - amit végül én nem ittam, bár állítólag nem is veszítettem vele sokat- . Elmondtuk mi jó és mi az ami nem tetszik a másikban, mindezt úgy, hogy most senki semmin nem sértődött meg - vagy legalábbis nem mutatta ki -, amit a szürke hétköznapokban nem tudtunk volna megtenni.
Még most is az jár a fejemben, hogy hiába vegyes az osztályunk, sokszor vannak nézeteltéréseink, -hiszen mindenkinek van saját véleménye-, akkor is ez volt az utolsó Karácsonyunk együtt.
Egy hónap távlatából
Egy csomószor jutott eszembe, hogy írni kéne, de valahogy sohasem vitt rá a lélek... Nem fogok bocsánatot kérni, mert nincs miért.
Sok-sok minden történt velem. Úgy röpke egy hónap távlatából lenne mit pótolni. Sok-sok esemény, amik oly kedvesek.
Voltunk ns-en ami kissé lapos volt, bár először adták le a ViViD - Fake című remekművet. Shuu-éknál aludtam, amit már muszály volt, annyira hiányzott. a bulik után általában vagy ő aludt nálunk, vagy én mentem hozzájuk, szóval a készülődés és a vége is ugyan az volt mint nagyon-nagyon régen.
Megünnepeltük Shuu születésnapját, vettem neki egy csokis zsúr tortát. ( Amiről végül sajnos nem készült kép, pedig akartam csinálni... )
Aztán azt hiszem egy héttel később voltunk conon, na az is érdekesen indult, hiszen nekem már a hét elején con hangulaton volt, aztán valahogy el is ment ez a hangulat egy jó kis telefon beszélgetés után, de ennek ellenére kimentünk.
Igazából jobbra számítottam, mikor kimentünk... Valahogy arra, hogy a con hangulat visszajön, ha már kint leszek az Expo-n és ott lesznek a többiek, de ez nem volt így... Nagyon nem...
Pangás volt, ötkor a kis hárms le is lépett, Shuu haza, Mazu meg én csavarogni.
A WestEndbe vezetett az utunk, majd valahogy, már nem is emlékszem hogy ( tudom Goldfish... XD) de a karácsonyi vásárra kerültünk. A főtt kolbász és a forralt bor illata örökre meg marad az emlékezetemben. Annyira szépek voltak a város fényei a Korzóról nézve, és az apró kis bódékban az áruk. A tömeg, és a tonhalas doboz érzet ellenére, én élveztem.
Utána való hét megint egy con miatt és mindenek előtt egy piercing szúratás miatt volt nagyon fontos. Pénteken Shuu-val és Mazu-val elmentünk Zsolthoz (www.piercingvarazs.hu) piercinget szúratni. Igazából csak Shuu-nak és nekem lett új piercingünk, az is elő karácsonyi ajándékként. Közben míg én paráztam addig Shuu-t kínozta kedves pc-s fiúkánk, majd következtem én. Kétszer lett le érzéstelenítve a nyelvem, és jelentem, még így is éreztem. Kellemetlen. Főleg mikor az ékszer bele kerül.
Tudom én sem vagyok normális, hogy Karácsony előtt, mikor be kell zabálni a sok finomságból, akkor csináltatok piercinget. De.... Nekem így jó, és mégis csak karácsonyi ajándék, az én édes legjobb barátnőmtől.
Már az nap nem tudtam normálisan enni, szóval, mikor Mazu nálunk aludt este, akkor én irígykedtem, hogy de jó lenne, ugyan azt enni amit ő, vagy legalábbis enni. Még akkor is, ha nem is voltam éhes...
Másnap reggel a tojás nem a legjobb választás volt, de mindegy, megoldottam... Végül conra délutánra estünk ki, de kint voltunk. ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS VAAAAn PÓÓÓNIM! *w*
Az este mondhatnám, hogy szokványos volt, de nem mert Disney filmeztünk. XD Aminek a felém majdnem bealudtam olyan fáradt voltam. Na ez azért vicces...
Szóval így egy mozgalmas hónapot tudok magam mögött. Nagyon szép hónap volt :)
Sok-sok minden történt velem. Úgy röpke egy hónap távlatából lenne mit pótolni. Sok-sok esemény, amik oly kedvesek.
Voltunk ns-en ami kissé lapos volt, bár először adták le a ViViD - Fake című remekművet. Shuu-éknál aludtam, amit már muszály volt, annyira hiányzott. a bulik után általában vagy ő aludt nálunk, vagy én mentem hozzájuk, szóval a készülődés és a vége is ugyan az volt mint nagyon-nagyon régen.
Megünnepeltük Shuu születésnapját, vettem neki egy csokis zsúr tortát. ( Amiről végül sajnos nem készült kép, pedig akartam csinálni... )
Aztán azt hiszem egy héttel később voltunk conon, na az is érdekesen indult, hiszen nekem már a hét elején con hangulaton volt, aztán valahogy el is ment ez a hangulat egy jó kis telefon beszélgetés után, de ennek ellenére kimentünk.
Igazából jobbra számítottam, mikor kimentünk... Valahogy arra, hogy a con hangulat visszajön, ha már kint leszek az Expo-n és ott lesznek a többiek, de ez nem volt így... Nagyon nem...
Pangás volt, ötkor a kis hárms le is lépett, Shuu haza, Mazu meg én csavarogni.
A WestEndbe vezetett az utunk, majd valahogy, már nem is emlékszem hogy ( tudom Goldfish... XD) de a karácsonyi vásárra kerültünk. A főtt kolbász és a forralt bor illata örökre meg marad az emlékezetemben. Annyira szépek voltak a város fényei a Korzóról nézve, és az apró kis bódékban az áruk. A tömeg, és a tonhalas doboz érzet ellenére, én élveztem.
Utána való hét megint egy con miatt és mindenek előtt egy piercing szúratás miatt volt nagyon fontos. Pénteken Shuu-val és Mazu-val elmentünk Zsolthoz (www.piercingvarazs.hu) piercinget szúratni. Igazából csak Shuu-nak és nekem lett új piercingünk, az is elő karácsonyi ajándékként. Közben míg én paráztam addig Shuu-t kínozta kedves pc-s fiúkánk, majd következtem én. Kétszer lett le érzéstelenítve a nyelvem, és jelentem, még így is éreztem. Kellemetlen. Főleg mikor az ékszer bele kerül.
Tudom én sem vagyok normális, hogy Karácsony előtt, mikor be kell zabálni a sok finomságból, akkor csináltatok piercinget. De.... Nekem így jó, és mégis csak karácsonyi ajándék, az én édes legjobb barátnőmtől.
Már az nap nem tudtam normálisan enni, szóval, mikor Mazu nálunk aludt este, akkor én irígykedtem, hogy de jó lenne, ugyan azt enni amit ő, vagy legalábbis enni. Még akkor is, ha nem is voltam éhes...
Másnap reggel a tojás nem a legjobb választás volt, de mindegy, megoldottam... Végül conra délutánra estünk ki, de kint voltunk. ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS VAAAAn PÓÓÓNIM! *w*
Az este mondhatnám, hogy szokványos volt, de nem mert Disney filmeztünk. XD Aminek a felém majdnem bealudtam olyan fáradt voltam. Na ez azért vicces...
Szóval így egy mozgalmas hónapot tudok magam mögött. Nagyon szép hónap volt :)