A little bit in hungarian, just for the memories
Két hónap távlatában, lehet hogy van az három is, rájöttem, jó nem most, mert már rég tudtam, de most vált teljesen világossá és keménnyé a vélemény. Nem minden arany, ami fénylik, és hogy a szar akkor is szar ha cukormázzal vonjuk be.
A bátyám világított rá a lényegre, rosszul ismertem ki őket. Oké, tudtam, hogy nem szentek, de azért mindennek van határa.
Én meg hülye még nem tudom hány ezredjére, vagy milliomodjára hittem el, hogy de igenis megváltoztak, és csak minden szarkavarás volt.
Ha már itt tartunk, igen az volt, a részükről, hogy magukat mossák tisztára. Na de milyen áron?!
Minden szép és jó volt, vagyis a többiek természetesen ezt látták, kibékültünk, minden sunshine beach tucsok kocsog... meg minden...
De azért tisztázzuk, semmi sem volt rendeben. Ott motoszkált a fejemben egy csomó miért, amikre sajnos, vagy talán jobb is, hogy nem kaptam választ.
Mondhatnak hálátlannak, akkor talán igaz, az is vagyok, önző dög, de nem érdekel. Nekem így jobb, kiradíroztam őket az életemből. Megváltoztak, nem olyanok, akik régen voltak. Lehet, sőt biztos, hogy a sok vita is tehet róla, meg hogy a barátságunk fonalán a csomókat már lehetetlenség kibontani.
Útjaink elváltak, engem más merre vitt a vonat, már nem nézek vissza, hátam mögött a múlt, hátamban a kés, megforgatták, szívem egy részét kitépték, de így jó.
A bátyám világított rá a lényegre, rosszul ismertem ki őket. Oké, tudtam, hogy nem szentek, de azért mindennek van határa.
Én meg hülye még nem tudom hány ezredjére, vagy milliomodjára hittem el, hogy de igenis megváltoztak, és csak minden szarkavarás volt.
Ha már itt tartunk, igen az volt, a részükről, hogy magukat mossák tisztára. Na de milyen áron?!
Minden szép és jó volt, vagyis a többiek természetesen ezt látták, kibékültünk, minden sunshine beach tucsok kocsog... meg minden...
De azért tisztázzuk, semmi sem volt rendeben. Ott motoszkált a fejemben egy csomó miért, amikre sajnos, vagy talán jobb is, hogy nem kaptam választ.
Mondhatnak hálátlannak, akkor talán igaz, az is vagyok, önző dög, de nem érdekel. Nekem így jobb, kiradíroztam őket az életemből. Megváltoztak, nem olyanok, akik régen voltak. Lehet, sőt biztos, hogy a sok vita is tehet róla, meg hogy a barátságunk fonalán a csomókat már lehetetlenség kibontani.
Útjaink elváltak, engem más merre vitt a vonat, már nem nézek vissza, hátam mögött a múlt, hátamban a kés, megforgatták, szívem egy részét kitépték, de így jó.
